Az erdei mályva (Malva sylvestris) és a papsajt papsajtmályva (Malva neglecta) a legismertebb vadon növő mályvafélék közé tartoznak. A papsajtot a zöld éretlen termést gyerekkorban sokan csemegéztük. Gyógynövényként is ismertek, de a hajtás és a virág, ill. általában a fiatal növényi részek, így a zöld, éretlen termés ehető is. Fiatal hajtása nyersen salátának, főzve levesnek, főzeléknek készíthető, nagyobb levelei megtölthetők, virága pedig szép, ehető étel- és italdísz. A mályvatermés zölden, éretlenül - ez ugye a "papsajt" - több más faj éretlen terméséhez vagy bimbójához hasonlóan kapriszerűen (sós-ecetesen), vagy csak ecetesen savanyítva készíthető el. Felhasználható salátákba, szendvicsekre.
Óvatosság: A két legismertebb mályva, főképp az erdei mályva igen gyakran él, szereti a települések bolygatott, másodlagos, felhagyott területeit, útépítések menti területeket, parkokat is. Ilyen helyeken tömeges is lehet, és gyűjtésre csábít. De alaposan válogassuk meg a gyűjtési helyszíneket, mert a szennyezett területeken a talajban felhalmozott mérgező anyagokat és légszennyezés mérgeit is magába gyűjtheti.
Gyógyhatásuk /hatásuk között hashajtó hatás is szerepel, így nagy mennyiségben nem ajánlott enni-inni őket.
Mások készítették mályvákból, mályvafélékből:
A zsidó mályvából (Corchorus olitorius) ill Corchorus nemzetség tagjaiból, melyek szintén a mályvafélék családjába tartoznak az arab, közel-keleti, észak- és nyugat-afrikai konyha készít zöld szószt, amit molukhia-nak neveznek. Sok ilyen recept található angol nyelven is az interneten
Egyiptomban nemzeti étel a molokhia (angol nyelvű recept)
vagyis a csirkével, rizzsel tálalt mályvalevél (Corchorus) szósz