Az ősz a gyökerek, gumók betakarításnak ideje, jó időben egészen tavaszig. Így van ez a vadon termőkkel is. A vadon élő, ehető gyökerek, gumók közül a csemegebaraboly a legérdekesebb talán. Sokfelé előfordul a természetben vadon is, de szinte mindig másodlagos, legalább kicsit bolygatott élőhelyeken.
Gyakorlottabb növényismerőknek ajánlom gyűjtését, vagy még inkább a kertbe telepítését.
 |
| Csemegebaraboly gumója nyár végén, ősszel az idős tövek alatt |
Találtam utak és árkok mentén, régi temetőkben, erdőszéleken, rézsűkön, régi kisvasút helyének nyomvonalán. Szóval szinte mindenfelé a települések környékén, nem vagy igen kevéssé azonban a természetesebb erdőkben, réteken. Ahol azonban van, ott tömegesen fordul elő. Erős a gyanúm, hogy sok helyen vagy akár mindenhol az egykori fogyasztás nyomán terjedt el, maradt fenn, hiszen még a XX. század közepén is előfordult a vadontermő növény gumóinak fogyasztása.
"Bubolyicska" vagyis csemegebaraboly ismeret a múltból Gunda Béla etnográfus írása nyomán:
Az ernyős virágú növény gyökérgumóját a gyermekek még a XX. század közepén is nyersen fogyasztották, de még régebben a felnőttek is rendszeresen ették. Torda környékén meghámozták, apró szeletekre vágták és ecettel, savóval leöntve hús mellé kerül az asztalra. A XVI. sz.-i erdélyi fejedelmi szakácskönyv szerint a barabolyt salátaként eszik. A XVIII. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet is megörökítette, amelyből kiderül, hogy a város piacán árulták:
„A piaci kofa készíti a bicskát,
Hogy ásson az erdőn majd sok bubojicskát,
Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el
Az erdőre, rakd meg magad galambbegygyel,
Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el
Az erdőre, rakd meg magad galambbegygyel,
Megveszik az urak, mert jó salátának,
Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának."
A beregi, szatmári, mezőségi, hajdúsági magyarok azt tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. A igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya, Zemplénben: bóbiska, trombujka, Vas megyében: gusbót, Nyitra környékén: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: turbolyka. A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a XVI. századi szakácskönyv irodalmunkban is előfordul.
Jókai Mór fantáziáját is megragadta. Bálványosvár c. regényében Imola zsákszámra szedi a barabolyt, s az egyéb ehető vad növényeket. A baraboly gyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. (Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból - A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968. nyomán)
Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának."
A beregi, szatmári, mezőségi, hajdúsági magyarok azt tartják, hogy tavasszal addig ehető, míg az ég meg nem zendül. A igen változatos a népnyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: baraboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya, Zemplénben: bóbiska, trombujka, Vas megyében: gusbót, Nyitra környékén: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: turbolyka. A baraboly, bobályka, Mihályka monya elnevezés a XVI. századi szakácskönyv irodalmunkban is előfordul.
Jókai Mór fantáziáját is megragadta. Bálványosvár c. regényében Imola zsákszámra szedi a barabolyt, s az egyéb ehető vad növényeket. A baraboly gyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oroszok, volgai kalmükök, tobolszki tatárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. (Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból - A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968. nyomán)
Én is tanulom ezt a növényt. Főképp olyan helyeken találom, ahol nem ehető, így főzni még nem főztem, de nyersen és főzve is finom. Régen főképpen tavasszal gyűjtötték, az első mennydörgésig, utána már elég nagyra nőtt a hatalmas növény, így kiapadt a tápanyag a gumóból is.
 |
| a kis gumókból tavasszal hajt ki a növény |
 |
| ...régen ilyenkor gyűjtötték |
A csemegebarabolynak termesztett, nemesített, méretben nagyobb változata is ismert, főként magántermesztésben és külföldön, hazai piacokon azonban eddig még soha nem láttam.
Miért csak gyakorlott növényismerőknek ajánlott: A növénynek kizárólag kis föld alatti gumója ehető, más része nem, más rész pl. levél, különösen azért is tilos, mert a csemegebaraboly növény nagyon könnyen összetéveszthető a halálosan mérgező foltos bürökkel. Utóbbinak nincsenek gumók a gyökerei között, és tavasszal sem gumóból hajt ki. Külsőre, kiásás nélkül látható különbség (bélyeg) hogy, a csemegebaraboly kifejlődött szára alul erős serteszőrös (ld. alább képek), a foltos büröké nem. Száruk hasonlóan foltos, csak csemegebarabolyé kis méretű lila foltos, a bürök szára nagyobb méretű foltokkal mintázott. A növények illata is más, a bürök kellemetlen, egérvizelet szagú, a csemegebaraboly fűszeres illatú, de levele persze így sem ehető. A tavasszal kihajtó növénykék felismerése nem könnyű, a petrezselyemszerű levelek igen hasonlók bármelyik más ernyős virágzatú növény leveleihez. Kiásva persze a kis gumók már elárulják, ha barabolyról van szó.
Mi lehet még a baj a gyűjtésével: Ásással, talajbolygatással gyűjthető. Ám mivel mindig bolygatott helyeken nő, nem értékes természetes élőhelyeken, természetvédelmi szempontból nagyon nagy gondot nem okoz, gyűjtéskor azonban ajánlott a gyűjtési helyeken az ásás nyomokat elegyengetni. ÉS sajnos a bolygatott helyek igen sokszor szennyezettek lehetnek manapság, így az egykor, a gépkocsi- és vegyszermentes időkben kedvelt útszéli gyűjtőhelyek, mezsgyék ma már óvatosan kezelendők, ha táplálékgyűjtésről van szó.
Mi lehet megoldás: Szerintem aki fogyasztaná, annak a termesztésbe vonás jó megoldás, akár a vad, akár a nemesített változatoké. Magról vagy a kis gumókról jól szaporítható. Én próbálkozom a kertbe betelepítéssel.
Mi lehet megoldás: Szerintem aki fogyasztaná, annak a termesztésbe vonás jó megoldás, akár a vad, akár a nemesített változatoké. Magról vagy a kis gumókról jól szaporítható. Én próbálkozom a kertbe betelepítéssel.
 |
| a növény szárának alsó két szártagja erősen serteszőrös |
 |
| A hatalmas, 2 méteresre is megnövő ernyős virágzatú növény nyár végére elszárad, de kórói még sokáig állnak, most is, a kis gumók ilyenkor is kiáshatók |
További cikkek:
Fehér Béla: A baraboly nyomában
Chili és Vanilia : A fehérrépa konkurense a csemege baraboly