A piacokon lehet kapni "amerikai tőzegáfonyát" (Vaccinium macrocarpon). Termése jóval nagyobb mint az Európában élő tőzegáfonyáé (Vaccinium oxycoccos). Utóbbi faj Magyarországon rendkívül ritka, védett faj, így kénytelenek vagyunk a termesztett amerikait használni, ha megkóstolnánk, pl. egy tőzegáfonya lekvárt, amit én, abból a pici, mindössze egy vásárolt doboznyi amerikai tőzegáfonyából készítettem nemrégen.
A valószínűleg éretlenül leszüretelt gyümölcs nekem nagyon íztelen volt, de sebaj annyi sok jót olvastam gyógyhatásairól, hogy elkészítettem belőle egy nagyon finom nyírfacukros lekvárt, birsalmalével. Utóbbi a mostanában, kényszerűen, nem túl egészséges birsalmáinkból főzött birslekvárok és birssajtok mellékterméke (főzőleve), ami egyébként magában is nagyon finom, kiönteni vétek.
Elkészítés, roppant egyszerű, és végül finom lett:
A tőzegáfonyát annyi birslében amennyi ellepte, talán picit több is volt megfőztem, egy késhegynyi citromsavon kívül (barnulás ellen, és picit tartósítóként is) mást nem tettem hozzá, majd botmixerrel pépesítettem, nyírfacukorral nem túl édesre beállítottam a nekem megfelelő ízt, majd újra felforralva előzetesen sterilizált üvegbe töltöttem, tartósító nélkül. Az üvegeket fémtetővel lezárva, fejre állítottam egy 10 percre (letakarva) majd száraz dunsztba tettem kihűlésig. Arra számítottam, hogy a még igencsak folyékonyan, üvegekbe töltött anyag bezselésedik, hiszen birsalmából (héjastól és magostól főzve) bejuthatott némi sűrítő pektin a birslébe és a tőzegáfonya héjában és magjában is talán van. Így is lett, bár nem állt be az anyag az üvegben, de sűrű, szépen kenhető lekvár lett. Ha tettem volna hozzá, mondjuk az általam kedvelt stabark zselésítőből, akkor kemény zselét is kaphattam volna. Miután a hozzászólásban Hédi kérdezte: A Stabarkról és más zselésítőkről itt bövebben
 |
| Tőzegáfonya a piacon |
