Nagyon-nagyon finom hecsedlit, vagyis csipkebogyó lekvárt sikerült összehoznom. A csipkebogyó még most is szedhető, sőt most már érettek, ezért fagyasztani sem kell, mint én tettem.
Régóta gyűjtögettem a csipkét, de sokat egyszerre nem igen volt időm szedni. Az egy alkalommal szedett, kis adagokat vagy megtisztítva (két végét levágva), vagy csak megmosva fagyasztóba tettem. Nem lesz elég a családnak ennyi, az biztos, mert gyerekeim egyik kedvence ez, de az eddig összegyűltből végre megfőztem a lekvárt, kicsit gyorsítva az eljáráson, és egy egész citrom belefőzésével egy kicsit friss ízt is adva a lekvárnak.
A fagyasztóból kivéve, a csipkék fekete végét, ill. ha volt a kis "száracskákat", levágtam. Összesen kb. 2,5 kg lehetett. Majd feltettem főni, egy fél kávéskanálnyi citromsavval, annyi vízben, ami ellepte. Tettem hozzá, a jó ideje szintén a fagyasztóban gyűjtögetett alma magházakból egy jó adagot, (kb. 20 almamagház volt, amit süteménykészítés, vagy suli uzsonna csomagolás után nem dobtam ki) ez fogja segíteni a sűrűsödést, és reméltem, hogy ezért nem kell nagyon sokáig főzni. Tettem hozzá továbbá egy citromot felkarikázva és egy fél, előzetesen megfőzött birsalmát is héjastól.
 |
| Csipke, nálunk, ma, éppen behavazva |
Amikor a csipke megfőtt (forrás után kb. 10 percet kevertem még, a fagyasztás miatt hamar megpuhult). Botmixerrel kicsit átdolgoztam, de nem teljesen pépesre, mert a kellemetlen termésszőröket nem akartam pépesíteni. Ezután átpasszíroztam egy paradicsompasszírozó közepes lyukú szűrőjén. Ezen még a szúrós szőrök átmentek, de a magok már nem. Újabb passzírozás következett egy kisebb lyukú szűrőkanálon át. Végül jónak ítéltem a szőrmentesítést, és visszatettem főni, közben édesítettem nyírfacukorral, de mással is lehet. Persze a nyírfacukor nem olcsó, de ugyanazzal a kilóssal már ez a harmadik lekvár amit készítek. A főzési idő pedig tényleg lerövidült. Máskor órákon át kavargattam, most egy fél óra alatt besűrűsödött, talán túlzottan is, mert beállt az üvegekben. Na nem baj, azért el fog fogyni. Finom, csak nagyon enyhén citromos ízű lett, a birsalma pedig sem az ízén, sem az állagán (kis kőmagocskák nincsnek) nem érezhető. Természetesen, ahogy szoktam, tartósító nélkül tettem el, soha nem romlik meg.
Van, aki passzírozás helyett kimagozva főzi a lekvárt.
.Aki, nem akar passzírozgatni, megveheti a piacon a csipkesűrítményt.
