A vadalma (Malus sylvetris) régen az egész országban gyakori fafaj volt, mára eléggé megritkult, és sajnos a természetes szaporulatát a vadak is károsítják. Mióta a nemes almák elfoglalták helyét a táplálkozásban, talán a megtartásuk sem tűnik annyira fontosnak az erdőgazdálkodók számára, mint egykor. 2017-ben az Országos Erdészeti Egyesület az Év fájának választotta éppen azért, hogy felhívja figyelmet erre a több szempontból is értékes fafajra.
Nyersen beleharapva bizony „csókra húzza az ember száját” hiszen magas savtartalmú gyümölcs. Savanyúságát több közmondásunk is jól illusztrálja. Aki „mosolyog, mint vadalma” az valójában csak kínjában teszi azt. Aki pedig olyan, mint a vadalma, az is eléggé savanyú képet vág. Ennek ellenére az emberek kedvelték, tájnevei közül a játékos vadóka elnevezés is talán kifejezi ezt.
A gyümölcs pektintartlma viszont magas, ezért jól zselésedik, kipróbálható belőle pl. egy zselé is.
A vadalmazselé elkészítése:
Az egészséges, nem kukacos vadalmákat egészben, annyi vízben, ami ellepi, megfőzzük (főzés közben egy burgonyatörővel összetörjük), majd egy napra félretesszük hűlni, állni. Másnap egy ritka szövésű anyagba töltjük a gyümölcspépet, és hagyjuk átcsepegni, akár súlyt is lehet rá tenni. A kicsepegett levet cukorral újraforraljuk, fűszerezhetjük citromhéjjal, levendulával vagy mással is. Főzve sűrítjük, majd közben néha csepp-próbával megnézzük, mennyire zselésedik. Ha nem eléggé, akkor még sűrítjük, majd forrón, csírátlanított üvegekbe töltjük. A kicsepegett léből hígítva és cukrozva vadalma-szörp is készülhet.
