Na, nem annyira sós, de ennek a lekvárnak nagyon kell kicsi sózás, szerintem. A vadon is sokfelé előforduló cseresznye méretű, sárga vagy piros vagy akár egészen sötétkék szilvának nagyon sok neve van: mirabolán, fosóka, lotyóka, potyóka, cseresznyeszilva, ónabona, mórabora, nórabora, korkodus. A 2022-es év kedvezett felénk ennek a gyümölcsnek, évek óte nem jól termett, de ebben az évben bőven, így több alaklommal is főztem belőle lekvárt. Persze sok más is készzülhet belőle, erről itt bővebben. A gyümölcshúsa változatos, édes, zamatos, sárgabarackos ízű is van közöttük, ezt nyersen lehet leginkább érezékelni. Sajnos a mag körül és gyümölcshéj közelében viszont mindig elég savanyú a hús is, így lekvárrá főzve sok édesítés kell neki. De a túl sok cukor és más édesítő sem jó. Nekem ezt a problémát a sózás oldotta meg. Van még egy gyümölcs, ahol nagyon bejött a só, arról itt írtam.![]()
Elkészítés: A gyümölcsöket vízben annyira megfőztem, hogy még egyben maradtak, majd a főzőlevet leszűrtem, abból szörp, ivolé készült. A gyümölcsöket kézzel összetörve passzíroztam, a héja és a mag nem maradt benne. A gyümölcshúst ezután feltettem főni, picit megsóztam, édesítettem cukorral (mással is lehet), botmixerrel selymesre pépesítetem, majd állandó keverés mellett sűrítettem a kivánt mértékig. Közben kóstoltam, és ha kellett, még sóztam, édesítettem. A sózás mértéke ízlés kérdése. Én annyira sóztam meg, hogy épp csak sejteni lehet benne a sót, de érezhetően nem csak édes. Lehet sűríteni vagy egészen sűrűre zselésíteni pektinnel, agar-agarral vagy akár zselatinnal is. Én pektinnel szoktam, ha nincs időm hosszasan kevergetni. Teljesen jól működik, de kísérletezés picit. Nagyjából tapasztalat alapján teszek a lekvárba pektint, úgy. hogy a cukorba keverem, majd belefőzve hagyom a lekvárt kihűlni, hogy lássam, mennyire lesz sűrű. Másnap újra felfőzöm, és ha még nem elég sűrű, adok hozzá még pektint. A képen natúr joghurttal egy gyors desszert készült ezzel a lekvárral, de jól látszik, milyen szép a színe és milyen selymes.
