Erdei gombák és gombaárusítás

Gyerekkoromban Treszka néni hozta a gombát be a faluba Gemencből, leginkább gévagomba volt. Házaló árusként, ha kellett gombaárusítás közben hátat masszírozott. A gombát családjával közösen szedték. Férje Ferkó saját faragványait árulta, fatálakat, fakanalakat, egyebeket. Miért is jutott ez most eszembe?

Az erdei gombaárusítás és a pécsi vásárcsarnok esete miatt. Még a nyáron az erdei gombaárusítást a piac egy különlegességét áthelyezték, mert el kellett különíteni a különböző élelmiszereket. Sajnos így, szinte eldugták a piacon. Azóta most van először erdei gomba. Vásárlóként nem örülök annak, hogy az erdei gombák felkerültek az emeletre, ahol melegebb van, gyorsabban romlik a gomba, nem lehet gyorsan egyben végigszaladni a csarnokot, nem látom azonnal, ha bemegyek, hogy van gomba, és a leggyakrabban piacozó idősek, oda fel sem jutnak vagy nehezen. Nem vagyok kényelmes, nem erről van szó. Szívesebben látnék fele annyi nagykereskedő, ugyanazt áruló zöldségest, és inkább a saját, házi termésüket, sokféle fajta gyümölcsöt, zöldséget "helyi terméket" és saját gyűjtésüket áruló erdei gombaárusokat, más erdei termékárusokat, és más különlegességet, sajtokat, lekvárokat, csipkesűrítményt árulókat a fő helyen az alsó szinten. Mert azok finomabbak, és nagyobb a változatosság is. Ha máshol turista vagyok, és tudom, nem csak én vagyok így, mit nézek meg, hát a helyi piacot, ott is a gombákat, halakat, sajtokat és más helyi termékeket. Ma is emlegetem milyen fantasztikus élményem volt egy nyüzsgő erdélyi piac erdei szamóca árusításkor.

A gombaárusokkal pedig együtt érzek. Lent a vásárlók tömege, lépni sem lehet, fent a kongó üresség, semmi más csak ők és a böllérbolt. Délután, van aki kidobja, ami nem fogyott el, mert már "elindult" a gomba.

Nem tudom nem leírni, hogy főképp kik árulják a gombát. És ez így volt mindig. Treszka néni is cigány volt és még régebben is - néprajzi írások is ezt tanúsítják - mindig is idősek és cigányok, a legszegényebbek végeztek ezt a munkát. És igen cigányok most is, de nem mindenki, és igen, idősek most is, akik gombát, galagonyát, csipkét és mást gyűjtenek. A legszegényebbek, de próbálnak ebből megélni vagy kiegészíteni kevés jövedelmüket. Minden tiszteletem az övék. Értenek hozzá, rászánják az időt. Nem tudom mikor indulnak Somogyból, Zalából, hogy reggel ott legyenek a pécsi piacon, de van némi elképzelésem. Régóta szívesen beszélgetek az erdei terméket árulókkal, kicsit már ismerem is őket. Hiányoznak többen közülük. Talán nem kísérleteznek, mert nem tudják eladni, amit egy vagy többnapos erdőjárás után behoztak.

De a lényeg: Aki gombát keres fent keresse az emeleten. És reméljük előbb-utóbb sikerül valami szerencsésebb megoldást találniuk a csarnok vezetőinek, mindenki megelégedésére.

Néha tányérba, néha vázába való vagy illatosító Utolsó képen levendula illatpárna  és vázába való dísz zsidócseresznye.

Egy francia kisváros gombapiacán turistaként fotózta egy barátnőm. Ő is piacra ment, mert ez a látvány turistacsalogató is. Köszönet a fotókért: