A medvehagymán kívül érdemes megismerni más vadhagymákat is, hiszen vadon növő mezei hagymákból és melléjük akár ehető mezei virágokból is csempészhetünk olykor a tányérunkba picit. Vadsnidlinget, vadfokhagymát, vadbrokkolit és a madársaláta vad hasonmását kóstoltuk.
A legtöbb ehető vadnövény emberközelben él. Talán ez nem is véletlen, talán épp az ősi fogyasztásuk az oka, hogy emberközelbe költöztek. A régészek ma is megtalálják a legkorábbi korok leleteinek feltárása során egyes ehető fajok nyomait. Ilyen növények pl. a sok feltárásban megtalált fehér libatop vagy az a fűszernövény is, amivel a legrégebbről ismert szarvasragut ízesítették őseink, a hagymaszagú kányazsombor. Ezek a fajok sokszor gyomnövények, olyan helyeken élnek, amit az emberek kis mértékben alakítgatnak, kaszálnak, fűnyíróznak vagy valamikor bolygatták a talaját, mint parkok, fasorok gyümölcsösök, füves udvarok, utak és árkok széle. Itt élnek más gyakori, mezei kóstolnivalók is. Ezeknél azonban különösen fontos, hogy csak tiszta helyről együk az ehetőket!
 |
| kígyóhagyma |
Vadhagymák a medvehagymán túl
A jól ismert medvehagyma mellett még számos hagymafaj él nálunk, és ezek közül a leggyakoribbak emberközelbe költöztek. Olyan füves helyeket kedvelnek, amit nem kaszálnak túl gyakran, de előfordulnak akácosokban, ligetes erdőszéleken is. Korán kihajtó leveleik nem ritkán láthatók tömegesen, szinte fűszerűen. Az élelmes vadnövényárusok vadsnidlingként és vadfokhagymaként árulják ezek leveleit a piacon, kis csomókba kötve. A vadsnidling tényleg olyan, mintha metélőhagyma lenne, csak az íze más, kissé fokhagymás, nem erős. A vadsnidlingként ismert vadhagyma nem csak egy faj lehet, de talán legtöbbször az érdes hagyma (Allium oleraceum) fűszerű leveleivel lehet találkozni. Vékony begöngyölt szélű, hosszában kissé bordázott leveleit lehet snidlingként vágni. Ha nagyon sok van belőle, akkor akár hagymáját is lehet használni. Gyakori hagymafaj még, de nem vékony és kerek, hanem szélesebb, lapos levelű a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), ezt szokták vad fokhagymának nevezni. Kedveli az üdébb és a szárazabb füves élőhelyeket is, de kis árnyékban is jól érzi magát. Mindegyiknek enyhén vagy erősebben fokhagymás íze és illata van, ez fontos jellemzőjük. Fontos még, hogy a ritka, esetleg védett vadhagymákat ne gyűjtsünk, ezért tényleg csak ilyen emberközeli élőhelyeken keressük az ehető hagymákat, mert ezek a kipróbáltan ehetők. Nyárra a hagymák kivirágoznak, ekkorra hagymájuk, száruk és leveleik is megkeményednek, rostosodnak már nem jók enni. Gömbös virágzatukból lila, illetve fehér virágok hosszabb kocsányukon kissé vagy jobban kilógnak, és sokszor vannak alattuk lilás színű sarjhagymácskák is. A kígyóhagyma a virágzatának sarj hagymáival szaporítható is, a sarjhagymácskák ehetők is. Ha sok van egy helyen a hagymából, akkor etikus szedni belőle. Késői kaszálású réteken, legelőkön, nem kaszált területeken érdemes keresni, mert általában a korai és gyakori kaszálások miatt nem látjuk virágozni. Vadsnidlinges receptek: ITT, kígyóhagymás receptek: ITT
FONTOS: aki bizonytalan a hagymák felismerésében, az inkább ne gyűjtse ezeket, mert leveles állapotban, virág nélkül hasonló, nem ehető vagy mérgező fajokkal keverhetők. Virágzáskor jobban felismerhetők. Vékonylevelű hagymákat csak emberközeli, másodlagos élőhelyeken ajánlott gyűjteni, ahol védett hagymák nem fordulnak elő, illetve olyan fajok élnek melyek a táplálkozásban is kipróbáltak.
 |
| érdes hagyma (vadsnidling) és kígyóhagyma |
 |
| kígyóhagyma virágzatai sarjhagymákkal |
Százszorszép a kerti madársaláta
A százszorszép (Bellis perennis) sok füves udvarban jelen van. Amióta alacsonyan, fűnyíróval vágjuk a gyepeket, előnybe került, hiszen tőrózsába rendeződő tőlevelei szorosan a talajhoz lapulnak, így a fűnyíró nem tesz kárt benne. Rövid sarjhajtásaival szőnyegszerűn el tud szaporodni. Virágai rövid, levéltelen tőkocsány végén, apró fészkes virágok. Sokunk számára jól ismert, de érdemes megfigyelni és megkóstolni leveleit is, amit egyben, az egész tőrózsát kivéve a talajból, madársalátához hasonlónak láthatunk, és fogyaszthatunk. A zsenge levelek még virágzás előtt vagy annak kezdetekor ehetők, kissé mogyorós ízűek. Bimbóiból kedvelt a hamiskapri készítése, de a virágokkal megszórhatjuk kedvenc salátáinkat is. Receptek százszorszéppel: ITT
 |
| százszorszép |
Vadbrokkoli a
gyepekben
Az útszéli zsázsa (Lepidium draba) tömegesen él kissé bolygatott gyepekben, ahogy neve is jelzi, utak szélén is, ahol szennyezett lehet, de persze nem csak ott. Ha tiszta helyen találjuk, megkóstolhatjuk bimbós hajtásait, fiatal leveleit, amik a retekhez hasonlóan, de erősebben csípős ízűek. A fehér virágú, káposztafélékhez tartozó növény zsenge részeit ehetjük, persze mértékkel, ahogy a legtöbb vadnövényt is. Közepes termetű, felálló szárú növény. Még tömör, bimbós virágai a levelek ölelésében tényleg kissé hasonlítanak apró brokkolira, majd a virágok kezdetben ernyőszerűen rendeződnek, később lesz lazább a virágzat. A lándzsás, szárölelő, nyilas vállú levelek széle hullámos, kissé fogacskás, színük szürkészöld és gyakran finoman pelyhes. Útszéli százsás receptek: ITT
 |
| útszéli zsázsa |
 |
| útszéli zsázsás tojáskrém |
 |
| útszéli zsázsa |