Majonézes gombasalátát készítettem, az itt leírt módon, mert akkora sikere volt korábban, hogy ismételni kellett. Ehhez az akácvirág és bodzavirágfánk sütéséhez kevert palacsintatésztába mártva sütöttem a csalán hajtáscsúcsáról szedett fiatal, de nagyobb méretű leveket. Jó volt sósan, de van aki, édesen, lekvárral ette ezeket a bundás leveleket. Nagyon picit érezni a csalán ízét, és természetesen már nem csíp a csalán. A gévasalátát a bundás csalánlevekre kanalazva, vagy azok mellé lehet enni.
Tésztabunda a csalánlevelekre: kb. 1/4 rész rizsliszt és 3/4 rész finom búzalisztből, tejjel, tojással kevert sűrű palacsintatészta, de biztosan működik tempura bundával, illetve sörtésztával is, jeges vízzel vagy sörrel kikeverve. A csalánleveket megmosva megszáradva frissen mártogattam a tésztába, ami sütés előtt egy fél órát állt. Sütés után, még forrón picit megsóztam a bundás leveleket.
Majonézes gévagombasaláta: Tejfölből és majonézből, pici sóval, borssal, pici édesítéssel finom szószt kevertem. Úgy két tenyérnyi friss fiatal gévagombát apró kockákra vágtam, és sós, fokhagymás vajon alaposan lepirítottam, majd hagytam kihűlni. Csabaíre vérfüvet és podagrafüvet szedtem még, egy fél csokorral, és szedtem még az éppen termőre fordult medvehagyma zöld, puha terméskéiből is. Mindezeket megmosva, apróra vágtam. A medvehagyma termés maradhat egyben is annyira jó ráharapni. Két tojást keményre főztem, kihűtve azt is kockákra vágtam, és kockára vágtam még egy szeletnyi füstölt fetasajtot is. A gévagombát, a tojáskockákat a vadzöldségeket és a fetát mind belekevertem a majonézes tejfölös szószba. Mennyei.
Erdőkóstoló a Facebook-on még több tartalommal,
