Már javában érik a galagonya, legalábbis a pécsi vásárcsarnokban többen is, és nagyobb mennyiségben árulják. Bár azt tartják jobb, ha megcsípte a dér, de lehet már szedni. Ára 800 Ft/ kg. Mindig megérdeklődöm, hogy mihez ajánlják az árusok, vagy mihez viszik a vevők. Szinte mindenki teának ajánlja, és veszi a termést. Hallottam még, hogy van, aki vörösborba teszi a termést, hosszabb időre beáztatva, és így a kellemest a hasznossal élvezi a kettős "vörös" és piros gyógyhatást. Talán kevesebben tudják, hogy egykor ínséges idők fontos lisztpótlója is volt a galagonya kicsit lisztes állagú termése. Nyersen sokat azért ne együnk belőle. Gyerekeim nagyon szeretik a bokrokról csemegézni, kevésbé engedem, mert egészen jól elszínezi a szájat és környékét, és gyerekeknek egyébként nem is ajánlott fogyasztása.
Talán a legkevésbé ismert, hogy galagonyából is érdemes lekvárt készíteni. Nem mondom, hogy nagyon gazdaságos a munka és a lekvár arányát tekintve, de megéri, hiszen a galagonyalekvár finom, és szív- és érrendszerre ható gyógyhatása is jótékony. Lekvárt, zselét és gyümölcssajtot is lehet belőle készíteni. Mindennek az első lépése a termés gyűjtése. Szép, nagy, húsosabb terméseket kellene gyűjteni (idén ez nem könnyű). Akkor a legjobb, ha megcsípte a dér. Én, amikor alkalmam van leszedem, és a fagyasztóban tárolom a kisebb adagokat. Amikor összegyűlt egy akkora adag, hogy érdemes vele bíbelődni, akkor nekiállok, de akár egész télen is állhat a fagyasztóban. A fagyasztás jótékony hatású is, hiszen a galagonya kicsit édesebb lesz, és ha esetleg kesernyés lenne, ez a kellemetlen íze is mérséklődik.
A lekvárfőzés:
A bogyókat annyi vízben, amennyi éppen ellepi, felteszem főni. A piros színt a galagonya héjából kevés citromsav hozzáadásával varázsolhatjuk elő, tehát a főzővízbe citromsavat kell tenni, de óvatosan, nehogy nagyon savanyúvá varázsoljuk piros helyett.
Amikor megpuhultak a termések, akkor jön a neheze. Át kell passzírozni. Én paradicsompasszírozó legsűrűbb szűrőjét használva szoktam, de nem könnyű azzal sem, mert elég gyakran eltömődik. Kis adagokban ajánlom passzírozni. Ha kész, akkor ízlés szerint cukrozva, készre főzzük a lekvárt, de már nem kell sokáig, csak amíg átforrósodik. Én tartósító nélkül, tisztán dolgozva, steril, forró üvegekbe töltöm, új, szintén kiforralt tetőkkel lezárva. Van, amit celofánnal lefedve teszek el. Ezek az idő során maguktól elveszítve víztartalmukat, gyümölcssajttá válnak. De készíthető belőle gyümölcssajt is, amiről majd később írok, mert még én is ezután fogom készíteni.
Természetesen más gyümölccsel is érdemes keverni, almával, vadalmával, kökénnyel csipkebogyóval zselnicemeggyel, madárberkenyével, házi berkenyével, húsos sommal.
Tipp: Ha a galagonyát nem vízben, hanem almalében vagy meggylében (én a meggybefőtt leöntött levében, vagy a magozott meggy elrakásakor visszamaradó lében is próbáltam, amit nyáron lefagyasztottam) tesszük fel, egészen különleges ízeket kaphatunk. Érdemes kipróbálni és összehozni a nyár és az ősz terméseit és ízeit.
